A kardiológia a belgyógyászatnak a szív és a keringési rendszer rendellenességeivel foglalkozó szakága. A háziorvosnál szív és érrendszeri panaszokkal jelentkező páciensek rendszerint kardiológus szakorvoshoz kapnak beutalót. A kardiológia szakrendelés során elsősorban diagnosztikai célú vizsgálatok, illetve a szívbetegek állapotfelmérése, gondozása történik. Emellett a kardiológus végezhet bizonyos beavatkozásokat, mint például a pacemaker behelyezés, szívkatéterezés vagy az angioplasztika. A nagyobb műtéti beavatkozásokat a szíven általában szívsebészek végzik, amely az orvostudomány sebészethez tartozó területe.
Modern társadalmunkban a szív és érrendszeri, másnéven kardiovaszkuláris kórképek az egyik leggyakoribb betegségcsoport, melynek oka elsősorban életmódbeli tényezőkben (elhízás, mozgás hiánya), valamint a növekvő átlagéletkorban keresendő. Az kardiovaszkuláris betegségek alábbi fajtáit különböztetik meg:
Egészséges személyeknek is indokolt lehet kardiológiai kivizsgáláson részt venni, ha az egyenes ági rokonságában fiatalkori szívbetegség fordult elő. Ez szívbetegségre való örökletes hajlamra utalhat a családban.
A kivizsgálás különösebb előkészületet nem igényel. A kardiológia vizsgálat első lépéseként a pácienst kikérdezik a kórelőzményekről és a fennálló panaszokról. Ezt követően fizikális vizsgálat történik, melynek során a szakorvos felméri a keringési betegségre utaló látható jeleket. Sor kerül a vizsgálat során pulzus és vérnyomás mérésre, a mellkas kopogtatásával pedig a szív méretéről és térbeli elhelyezkedéséről kap információt a kardiológus. A szív elektromos aktivitásának méréséhez EKG, vagyis elektrokardiográfos vizsgálatot végezhetnek. Az EKG során a páciens háton fekszik és törzsére, illetve alsó végtagjaira körülbelül 10 elektróda kerül. Az elektromos vezetőképesség javításához a bőrt géllel nedvesítik. Esetenként szükség lehet az felhelyezési pontok leborotválására is. Az EKG vizsgálat fájdalommentes és mellékhatással sem jár. A kórisme pontosabb felállítása többek között az alábbi kardiológiai diagnosztikai vizsgálatokat is szükségessé teheti:
Szívultrahang - echocardiográfia: a szív és a benne áramló vér vizsgálatára szolgáló képalkotó eljárás, melynek segítségével megmérhetők a szív üregei, a fal vastagsága, megbecsülhető a szív pumpáló ereje, korábbi infarktus okozta hegesedés. Vizsgálhatók a szívben található billentyűk, a billentyűkön áramló vér sebessége, kimutathatók kóros áramlások, megbecsülhetők ezen eltérések hatásai.
Terheléses EKG - ergometria: a vérnyomás és EKG görbe változásait monitorozzák miközben a pácienssel fokozatosan növekvő erőkifejtést igénylő mozgást végeztetnek futópadon vagy szobabiciklin, mielőtt visszatér a nyugalmi állapotba. A terheléses EKG segítségével diagnosztizálhatók a koszorúérbetegségek és a szívritmuszavarok.
ABPM - 24 órás vérnyomás-monitorozás: a páciens egy hordozható vérnyomásmérő eszközt kap, melyet 24 órán keresztül magán kell viselnie, miközben normál hétköznapi életét éli. A készülék rendszeres időközönként rögzíti az aktuális vérnyomást. Így kimutatható a tartós vérnyomás emelkedés, valamint nyomon követhető a vérnyomás alakulása az éjszakai alvás során vagy egy már megkezdett vérnyomáscsökkentő kezelés hatása.
Holter monitorozás: a Holter a szív elektromos tevékenységét 24 órán keresztül rögzítő, EKG-vel azonos működésű hordozható készülék, ami kimutatja az ingerképzési és vezetési zavarokat (kórosan lassú vagy túl gyors szívverés, gyakori melléütések, szabálytalan szívverés), és az esetleges életet veszélyeztető ritmuszavarokat. Viselése közben a páciens mindennapi tevékenységeit folytatja.